aaa

ÁLTALÁNOS ISMERTETŐ A KÖLCSÖNÖS MEGFELELTETÉS ÉS A HELYES MEZŐGAZDASÁGI ÉS KÖRNYEZETI ÁLLAPOT KÖVETELMÉNYEIRŐL

Az Európai Bizottság elfogadta 2003. szeptember 29-én a 1782/2003/EK rendeletet, mely a Közös Agrárpolitika reformjaként többek között bevezeti a kölcsönös megfeleltetés fogalmát, az Egységes Gazdaságtámogatási Rendszert (SPS), valamint a támogatások termeléstől való elválasztását.

A reform célja a piaci stabilitás megteremtése, a termékfeleslegek és az azokhoz kötődő intervenciós készletek leépítése, a mezőgazdasági versenyképesség növelése, a jövedelemkülönbségek mérséklése, a mezőgazdasági termelők támogatása, de már nem lesz kapcsolat a termelés és a kifizetés között.

A közvetlen támogatás jelenleg hatályos magyarországi rendszere: Egyszerűsített Területalapú Támogatási Rendszer (Single Area Payment Scheme SAPS)

A SAPS elveit és fő elemeit a tárgyalási folyamat során vezették be, hogy az új tagállamoknak egyszerűsített közvetlen kifizetési lehetőségeket kínáljanak, és ezáltal megkönnyítsék a csatlakozás előtt és a tagság első évei alatt folytatott előkészületi munkát, valamint csökkentik annak költségét. Lehetővé teszi számukra, hogy átvegyék az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert (Integrated Administration and Control System – IACS), és eszközei közül csak néhányat alkalmazzanak. A SAPS értelmében nincs területpihentetési kötelezettség, és a kifizetés nem állatonként vagy a termelés tonnájaként történik, hanem kizárólag a mezőgazdasági földterület hektáraként.

A SAPS lényegében egy elkülönített támogatási rendszer (nincs termelési kötelezettség), amely a következő két, nemzeti szinten rögzített elemből áll:

A hektáronkénti SAPS-összeget úgy számolják ki, hogy az érintett tagállam nemzeti pénzügyi csomagját elosztják nemzeti mezőgazdasági területével.

A mezőgazdasági termelők minden évben pályázhatnak, ehhez csak földjük támogatható területét kell feltüntetniük. Ezt a területet jó mezőgazdasági és ökológiai állapotban kell tartani, máskülönben a KAP-reform által bevezetett kölcsönös megfeleltetési modell alapján szankciókat alkalmaznak. Ha egy adott évben a pályázatokban érintett teljes földterület nagyobb, mint a nemzeti mezőgazdasági terület, a kifizetések ezzel arányosan csökkennek.

Szlovénián és Máltán kívül az összes új tagállam részt vesz a SAPS-ban. Szlovénia és Málta a megszokott KAP-rendszereket alkalmazza.

Az EU régi tagországainak és az egyszerűsített területalapú támogatással (SAPS) nem élő két új tagországnak (Szlovénia és Málta) legkésőbb 2007-től át kell állniuk a 2003. évi KAP reform szerinti egységes gazdaságtámogatási rendszerre (SPS). A többi új tagországnak – köztük Magyarországnak is – legkorábban 2007-től, legkésőbb pedig 2009-től be kell vezetni az SPS támogatási rendszert.

Az SPS támogatási rendszerben a termelők közvetlen támogatása nem az általuk végzett termelő tevékenység függvénye, hanem a termelők részére egyedileg megállapított támogatási jogosultság alapján kerül kifizetésre. A támogatási jogosultság vagyonértékű jog, amely – korlátozott mértékben – forgalomképes, azaz a termelő (mezőgazdasági üzem) tulajdonában levő támogatási jogosultságok – földterülettel, vagy anélkül – értékesíthetők, bérbe adhatók, természetes személy esetében örökölhetők, de csak egy tagországon belül.

A támogatási jogosultság alapján járó közvetlen kifizetés igénybevételének feltétele, hogy a termelő a tulajdonában levő jogosultságoknak megfelelő nagyságú (hektárszámú) mezőgazdasági hasznosítású területtel rendelkezzen, és az üzem egész területén betartsa a 1782/2003/EK rendelet III. melléklete szerinti kölcsönös megfeleltetés követelményeit, valamint a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot előírásait.

A fent vázolt SPS rendszer megvalósítása többféle modell rugalmas alkalmazásával történhet, amelyek közötti választás a tagállam döntésétől függ.

Az SPS rendszer bevezetésének időpontjától függetlenül, 2009. évtől kezdődően a közvetlen támogatás termelő részére történő kifizetésének feltétele, hogy a termelő egész gazdasága megfeleljen a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot fenntartását szolgáló feltételnek (Good Agricultural and Environmental Condition, GAEC), és eleget kell tennie azoknak a kötelező gazdálkodási követelményeknek (Statutory Management Rules, SMR), melyek a környezetvédelemhez, a köz-, állat- és növényegészségügyhöz, valamint az állatjóléthez kapcsolódnak. Ezeknek a követelményeknek a betartását nevezi a Közös Agrárpolitika ’kölcsönös megfeleltetésnek’.

A 1782/2003/EK rendelet III.melléklete alapján a gazdálkodási követelmények az alábbiak:

1.	A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 103., 1979.4.25., 1. o.)	3. cikk, a 4. cikk (1), (2) és (4) bekezdése, 5., 7. és 8. cikk
2.	A Tanács 1979. december 17-i 80/68/EGK irányelve a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről (HL L 20., 1980.1.26., 43. o.)	4. és 5. cikk
3.	A Tanács 1986. június 12-i 86/278/EGK irányelve a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelméről (HL L 181., 1986.7.4., 6. o.)	3. cikk
4.	A Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelve a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről (HL L 375., 1991.12.31., 1. o.)	4. és 5. cikk
5.	A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.)	6., 13., 15. cikk és a 22. cikk b) pontja

6.	A Tanács 1992. november 27-i 92/102/EGK irányelve az állatok azonosításáról és nyilvántartásáról (HL L 355., 1992.12.5., 32. o.)	3., 4. és 5. cikk
7.	A Bizottság 1997. december 29-i 2629/97/EK rendelete a 820/97/EK tanácsi rendeletnek a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének keretében létrehozott füljelzők, állomány-nyilvántartások és marhalevelek tekintetében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 354., 1997.12.30., 19. o.)	6. és 8. cikk
8.	Az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelete a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 204., 2000.8.11., 1. o.)	4. és 7. cikk

9.	A Tanács 1991. július 15-i 91/414/EGK irányelve a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (HL L 230., 1991.8.19., 1. oldal)	3. cikk
10.	A Tanács 1996. április 29-i 96/22/EK irányelve az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a ß-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról, valamint a 81/602/EGK, a 88/146/EGK és a 88/299/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 125., 1996.5.23., 3. o.)	3., 4., 5. és 7. cikk
11.	Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.)	14. és 15. cikk, a 17. cikk (1) bekezdése, 18., 19. és 20. cikk
12.	Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 22-i 999/2001/EK rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 147., 2001.5.31., 1. o.)	7., 11., 12., 13. és 15. cikk

13.	A Tanács 1985. november 18-i 85/511/EGK irányelve a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről (HL L 315., 1985.11.26., 11. o.)	3. cikk
14.	A Tanács 1992. december 17-i 92/119/EGK irányelve az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről (HL L 62., 1993.3.15., 69. o.)	3. cikk
15.	A Tanács 2000. november 20-i 2000/75/EK irányelve a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról (HL L 327., 2000.12.22., 74. o.)	3. cikk

16.	A Tanács 1991. november 19-i 91/629/EGK irányelve a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 28. o.)	3. és 4. cikk
17.	A Tanács 1991. november 19-i 91/630/EGK irányelve a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 33. o.)	3. cikk és a 4. cikk (1) bekezdése
18.	A Tanács 1998. július 20-i 98/58/EGK irányelve a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről (HL L 221., 1998.8.8., 23. oldal)	4. cikk

A tagállamok a 1782/2003/EK rendelet IV. mellékletében kialakított keret alapján nemzeti vagy regionális szinten meghatározzák a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó minimumkövetelményeket, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a mezőgazdasági üzemszerkezet.

Tárgy	Előírások
Talajerózió:	– minimális talajborítás
A talaj megóvása megfelelő intézkedések révén	– termőhely-specifikus minimális földgazdálkodás
	– talajmegtartó teraszos művelés
A talaj szervesanyag-tartalma:	– adott esetben a vetésforgóra vonatkozó előírások
A talaj szervesanyag-tartalmának fenntartása megfelelő gyakorlat révén	– tarlóművelés
Talajszerkezet:	– megfelelő gépek használata
A talajszerkezet fenntartása megfelelő intézkedések révén
A környezet megőrzésének minimális szintje:	– minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer
A környezetmegőrzés minimális szintjének biztosítása és az élőhelyek károsításának elkerülése	– az állandó legelők védelme
	– a tájkép jellegzetességeinek megóvása
	– a nem kívánt növények elszaporodásának megakadályozása a mezőgazdasági földterületen

Magyarországon jelenleg a reform intézkedései kialakítás alatt állnak. A jelenlegi tervek szerint hazánk 2009. január 1-vel kezdődően alkalmazza az SPS-t és a kölcsönös megfeleltetés előírásait.

A kölcsönös megfeleltetés betartását segítő ismeretátadás intézkedései

- A Mezőgazdasági Szaktanácsadási Rendszer (Farm Advisory System) felállítása és működtetése (2007. június 30-ig ideiglenes jelleggel a Magyar Agrárkamara és a Dunántúli Mezőgazdasági Szaktanácsadók Szövetségének NVT tanácsadói nyújtanak ingyenes, általános jellegű tájékoztatást a kölcsönös megfeleltetésről; 2007. július 1-től az akkreditált Területi Szaktanácsadási Központok névjegyzéki szaktanácsadói a TSZK és a termelő között létrejött szerződés alapján szolgáltatott szaktanáccsal segítik a termelőket a kölcsönös megfeleltetés követelményeinek megismerésében és teljesítésében. A szaktanácsadás díjának részbeni fedezésére a termelő támogatást vehet igénybe az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében.)

- A követelményeket részletező ellenőrző listák készülnek, amelyek segítségével a termelő önállóan, vagy szaktanácsadói segítséggel megállapíthatja, hogy gazdasága mely követelményeknek nem felel meg; a szükséges korrekciók, fejlesztések kidolgozásában szintén a szaktanácsadók nyújthatnak segítséget.

- A termelők az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében támogatott tanfolyamokon ismerhetik meg a kölcsönös megfeleltetés követelményeit.

A kölcsönös megfeleltetés követelményeinek be nem tartása esetén alkalmazandó jogkövetkezmények

Amennyiben a mezőgazdasági termelő a neki közvetlenül felróható cselekmény vagy mulasztás következtében nem tartja be a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket vagy a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírásokat, az előírások megsértésének naptári évében számára nyújtandó közvetlen kifizetések teljes összegét csökkenteni vagy törölni kell.

A támogatáscsökkentés, illetve a támogatás köréből való kizárás csak abban az esetben alkalmazandó, ha az előírások megsértése a következőkkel kapcsolatos:

b) a mezőgazdasági üzem mezőgazdasági földterülete, ideértve a területpihentetés alá vont parcellákat.

A támogatáscsökkentés során figyelembe kell venni az előírások megsértésének súlyát, mértékét, továbbá tartós, illetve ismétlődő jellegét, valamint az alábbi szempontokat.

Gondatlanság esetén a támogatáscsökkentés mértéke nem haladhatja meg az 5%-ot, ismételt megsértés esetén pedig a 15%-ot.

Az előírások szándékos megsértése esetén a támogatáscsökkentés mértéke főszabályként nem lehet kisebb 20%-nál, és az érintett mezőgazdasági termelő egy vagy több naptári év tekintetében akár ki is zárható egy vagy több támogatási rendszer köréből.

Az alkalmazásból eredő összegek az EMOGA Garanciarészlegénél kerülnek jóváírásra. A tagállamok 25%-ot tarthatnak meg az említett összegekből.

Általános elvként a tagállamok eleget tesznek az EK-Szerződés 249. cikkében előírt kötelezettségeknek, és nemzeti jogszabályaikba átültetik a kölcsönös megfeleltetési rendszer jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeiben szereplő különféle irányelveket. A mezőgazdasági termelőknek be kell tartaniuk a nemzeti jogszabályokat, és ha ezt elmulasztják, a nemzeti jogszabályok értelmében büntethetők. Az irányelvekre és jogi következményeikre vonatkozó ezen általános elvet tükrözi az 1782/2003/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (2) bekezdése, amely előírja, hogy az irányelveket a tagállamok általi végrehajtásnak megfelelően kell alkalmazni.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szankciókat kell-e alkalmazni, és ha igen, milyen feltételek mellett.

Többféle irányelv létezik, de a következő általános előírásokat mindenképpen meg kell jegyezni:

Az irányelveket végrehajtó nemzeti jogszabályokban előírt kötelezettségek teljes mértékű betartása továbbá mindig garantálja a mezőgazdasági termelő biztonságát, és semmi esetre sem kell tartania a szankcióktól.